Következő 5 cikk

Előző 5 cikk

183. bejegyzés
Bejegyezte: Aemy, 2012. április 12. Csütörtök Mai bejegyzésem viselhetné a Társadalombírálat címet, ha címezném a soraimat... Elképesztő, milyen világban élünk! Besokalltam, így leírom ide... Szóval: én olyan nevelést kaptam, hogy elmondhatom, vagyok valaki. 21 évesen elköltöztem otthonról, és a saját lábamra álltam. Az általános után magam választottam középsulit, magam végeztem el a középsulit, és az érettségi utáni felsőbb oktatást, és magam dolgoztam mellette, magamnak. Ez már más mint a megszokott... Ebből kifolyólag egyértelmű, hogy a viselkedésem is normális emberhez illik. A hétköznapokban is. Én felállok a buszon öregnek, anyukának és gyereknek is. De manapság az a divat, hogy az emberek szaladnak az üres helyre, ahova épp egy anyuka tart a gyerekkel, és leül a székre. A fiatal pasik szintén ezt teszik. Mi a francért nem lehet leüni engedni a gyerekes szülőket és az öregeket? Tudom, mindenki fáradt, beteg, fejfájós. Én is a durva migrénesek közé tartozom, de felállok, mert én tanultam illemet. És mert nem vagyok szemét. Az ilyen tapló emberek elfelejtik, hogy egyszer ők is lesznek szülők, sőt öregek is. Majd akkor talán észre fogják venni magukat... A másik a taszigálás, és az áttiprás egymáson... Ettől is ütni tudnék. Nos, én nem átallom felemelni ilyenkor a hangom, hisz rajtam ne gázoljon át senki, kérjen meg, hoy álljak arréb. A harmadik pedig a káromkodás és a mindeféle töltelék szavak használata. A "bameg, a vágod, faszom, izé, stb." társai. Erről nehéz leszokni, de nagyon idegesítő tud lenni, mikor az ember egy 10 perces beszélgetésben nyolcszor hallja ezeket a szavakat, mert az illető nem ismeri a rendes kifejezőeszközöket... A politikai és pénzügyi helyzetet már meg sem említem... Az ember ne tudjon megélni, már csak erre megy ki a játék... Gyönyörű világban élünk, igazán...
Mit szólsz hozzá?

182. bejegyzés
Bejegyezte: Aemy, 2012. április 05. Csütörtök A múlt hétvégén Gáborral végre otthon voltunk, direkt nem terveztünk be kimozdulós programot, mert így is beteg voltam a múlt héten is, meg most a héten is. Ma már jobban vagyok, de fáj minden tagom és még folyik az orrom... Hiába, tavasz van. De ugye nem sikerült pihennünk, mert elkezdtük a tavaszi lakásprogramunkat. Ez azt jelenti, hogy ismét kicsit kifestünk, a falak maradnak fehérek, viszont az ajtófélfákat bekentük vörösre. Sajnos olyan sötét bordó, mint a csempénk színe, mert olyan nem kapható, így ezek a felületek világosabbak lettek. De oltári jól néznek ki, és sokkal hangulatosabb a lakás így. Következő állomása a tatarozásnak a szekrények lesznek, majd a ruháink. Kiválogatjuk őket, majd frissíteni akarom újabb darabokkal is a cuccainkat. A tervezés megvan, már csak az időhiánnyal kéne kezdeni valamit... Így is problémát okoz, hogy hetekkel ezelőtt elterveztük egy grillezést Sysnél, és úgy néz végül munkanap lesz, ugye az április 30.-a miatt...
Mit szólsz hozzá?

181. bejegyzés
Bejegyezte: Aemy, 2012. március 28. Szerda Az elmúlt időben rengeteg mangát olvastam, egyszerűen kicsit bővíteni szerettem volna az ismereteimet. Plusz ugye szeretem a könnyed történeteket, így aztán ihlet híján mangákat kerestem. Találtam pát érdekeset, amelyek még most is futnak, bár leginkább a befejezettek érdekeltek. Úgy közel 30 mangát olvastam el, az elmúlt két hétben, és azt kell mondanom, örülök hogy szerkeszrő vagyok. Ugyanis nagyon sok manga azért nem volt olyan élvezhető, mert a szerkesztésük nem volt szép, vagy olvasható. Plusz ugye a scan változatok csúnyák voltak. Ez felnyitotta a szemem, mostantól sokkal jobban odafigyelek a munkámra, bár eddi is igyektem. Remélem pozitív változása lesz ennek a tanulmánynak. ^^ Plusz tartozom egy köszönettel is nektek ezért:
Mit szólsz hozzá?

180. bejegyzés
Bejegyezte: Aemy, 2012. március 14. Szerda Hétágra süt a nap, épp ebédelek, és már csak pár óra van a munkából. Ennyi a nyugalmam mára, mert meló után szaladok haza, ahogy a lábam bírja. Ezer dolgom van, ismét. Viszonylag rendet kell tennem, vásárolnom, ellátnom a dagikat, mert utazunk el este vidékre, egészen szombat estig. Persze Jennyvel megyünk, csak a cicákok maradnak itthon. Legalább ők is kipihenik magukat... Mi Krisz bátyámékhoz megyünk, egész hétvégén ökörködni fogunk, persze a srácok horgászni is mennek, mi csajok pedig vásárolni megyünk majd Ceglédre. Már nagyon be vagyok rá zsongva, hiányzik a család... Az utóbbi időben a weboldalakat hanyagoltam, mert rengeteg rendelést kaptunk, ezeket csináltam meg. Ma végre utol érem magam, és talán egy nagyobb friss adagot is tudok majd készíteni. Csak legyen rá ma alkalmam. ^^
Mit szólsz hozzá?

179. bejegyzés
Bejegyezte: Aemy, 2012. február 29. Szerda Az élet teli van vicces dolgokkal, és kevésbé viccesekkel, amin csak nevetni lehet... Itt a kép, elég sok mindent elmond a mai témámról. A szomszédokról... Mi ugyebár panelban lakunk, így elég sok szomszédunk van. Persze nem lehet panaszom, mert mi viszonylag jól jártunk. Pl: a szomszéd néni nagyon szereti Jennyt, így mindig hoz neki csontot, vagy rágcsát. Mivel allergiás lett az állatok érintésére, így csak megnézegeti, ahogy a 3 jómadár mit el szórakozik a csonttal, vagy amit kapnak tőle. Amúgy ő csendes néni, szinte alig látjuk. Van ugye a hangos néni, ő állandóan dumál Jennynek, és hát őt kevésbé szeretjük. A cukkolás nagy mestere, meg a dumálásé, sosem lehet tőle szabadulni... Van ugyebár a fiatal házaspár, ők is elvannak maguknak, a gyerekük is nagyon aranyos. Van még a beteg bácsi az anyukájával, ő vele sokat találkozunk, őt nagyon bírjuk. És van a szembe szomszéd. Nos, a nő egyedül él 2 macskával és 1 kutyával. Első perctől szimpatikus volt a nő, és a kutyusa is nagyon édes. De van valami bajuk, mert a kutyája megállás nélkül ugat egész nap, és ha viszi le sétálni körbepisili az egész emeletet és a liftet... Most szombaton mentünk le Gáborral és Jennyvel egy nagyot sétálni, amikor szembetalálkoztunk vele és a kutyussal. Persze ismét körbe volt pisilve minden. Kedvesem megkértem törölje fel, aztán lementünk. Nos ma reggel ismét találkoztunk, és ugyanígy körbe volt pisilve a lift és a földszint is. Mikor meglátott, azonnal közölte, hogy nem az ő kutyája volt, és nem volt valami kedves a hangja. Megsértődött volna? Nem értem. Elég ciki, ha a kutyája szétpisil, de ha már megtörtént, legalább annyi legyen benne, hogy csendesen feltakarítja. Persze mi évek óta ebben a házban lakunk, és eddig senki kutyája nem pisilt szét, csak azóta van ilyen baki, mióta ide költözött. Mindenki tudja a házban, és nem hiszem hogy szó nélkül meg fogják állni. Nem álltam le vele vitatkozni reggel erről, mert mentem a dolgomra. Normális embernek ilyenkor ég az arcáról a bőr, és kussolva felszedi a piszkot... De ezek szerint mi vagyunk genyók, hogy szóltunk érte...
Hozzászólások (2)

Következő 5 cikk

Előző 5 cikk