Minden fiatal amikor eléri a tini kort, úgy érzi elérkezett az idő a felnőtté váláshoz. Ekkor kezdődnek a lázadások, a szülőknek ellentmondás, bulizás, piálás, a suli mellőzése, és minden egyéb. Persze nem mindenki akar azonnal mindent, csak szépen sorjában. És ők teszik jól.
A felnőtt élet nem fenékig tejföl. Míg csak iskolában tanulsz, sokkal könnyebb minden. Mert tényleg csak az iskolában kell teljesítened, meg otthon. Igen, nagyon nehéz, és fárasztó, de sokkal jobb, mint dolgozni.
Amikor elhagyod az iskolapadot, akkor jön ám csak a neheze! Munkát kell találnod, és ami tetszik nem biztos hogy megkapod. Vagy a hajad, a ruhád, az ékszereid, a fejed, a hangod, a magatartásod, vagy minden magadban és magadon idegesíteni fogja a munkáltatót. Vagy a bizonyítványodat fogja kifogásolni, vagy az ismeretségedet, mert igen, utánad fognak nézni a közösségi portálokon, hisz nyilvános és megtehetik. A posztjaid alapján, a külsőd és megjelenesésed alapján fognak elbírálni. Sok esetben 20 állásinterjún el fognak utasítani, és ha felvesznek sem biztos hogy megfeleltél nekik. A próbahónapok alatt meg kell tanulnod alkalmaszkodni, és rettentően jól dolgozni. Ha hibázol, akkor bocsánatot kell kérni, és meghunyászkodni. Elfogadni, hogy tőlük függ a fizetésed, ergó az anyagi életed. Mindent a pénz ural. Ha nincs munkád, akkor nem eszel, nem fizetsz rezsit, nincs lakbér, nincs cipő és ruha, és még a szórakozást nem is említettem.
Tehát örülj, hogy tanulhatsz, mert apu és anyu eltartanak, így nem kell aggódnod a kosztod, és szükségleteid iránt. Tanulj, hogy ha megöregszenek te is támaszt tudj nekik adni. Plusz ugye valahogy el kell kezdened az életed. Ha nincs munkád, nem költözhetsz el otthonról, már pedig ciki dolog 30 évesen a szüleiddel élni. Tanulj, hogy legyen jövőd. És ismerkedj kulturált, jó helyen dolgozó emberekkel. mert ismeretség és végzettség nélkül semmire sem viszed, és minimálbérért húzhatod majd az igát. Feltéve, ha bejelentetnek... Mert igen, ez a mai világ.