Lehet bennem van a hiba, de én úgy érzem a mostani világ teljesen másképp kezeli a gyerekek nevelését, mint mikor én voltam gyerek. Az én gyerekkoromban ha valamit elszúrtunk, rosszalkodtunk, esetleg csúnyán beszéltünk, azonnal kaptuk a leszidást, és ha megérdemeltük pofon is járt. Tiszteltük a tanárainkat, és ha megszidtak, nem beszéltünk vissza. A szüleinket is tiszteltük, nem néztük őket bankautomatának, és elfogadtuk a nemet, mindenféle magyarázat nélkül.
Így felnőtt fejjel meg csak pislogok egyes emberek gyereknevelésén. A kölök (mert nem érdemli meg a gyerek szót) hiszitzik, rondán beszél, ordít és földhöz veri magát az üzletben, az utcán, a közlekedési járművön. A szülő nem szól rá, mert ha megteszi a gyerek mégjobban veri a tamtamot. Nem pofozza fel, hanem ráhagy mindent a gyerekére. Én csak lesek. A korosztályom sosem engedte meg magának ezt a fajta viselkedést, normálisan mentünk mindenhova, nem voltunk ilyen neveletlenek soha. A mostani kölkök csak követelnek, semmi köszönöm, semmi kérés, csak "Ezt akarom, azt vedd meg, ez szar, stb." típusban beszélnek a szüleikkel. Na ilyenkor szoktam megemelni a hangom, és magasról beégetem a gyereket is meg a szülőt is, hogy ilyen neveletlen csemetéje van. A gyereket azért, mert egy önző kis féreg, a szülőt meg azért mert egy tutyimutyi looser. Nem azt mondom, hogy üssük a gyereket, hanem azt, hogy neveljük, és ezt ne a tanintézménytől várjuk el, hanem magunktól. Elvégre a mi gyerekeink fognak öreg korunkra a támaszaink lenni. Ilyen nevelés után csak naplopó senkik lesznek...

A másik ami kiakaszt, az pont az ellenkezője. A szülőnek 2 vagy 3 gyereke van, és a legkisebbet ölben cipelve rohan, pedig már nem kicsi a gyereke. A másik, idősebb meg cipeli a 20 kilós táskáját, csendben megszeppenve. Az anyja leszarja, nem törődik vele, még akkor sem néz rá, ha kikötődik a cipőfűzője. Aztán mikor meglátja, hogy a gyereke cipőt köt, ordít vele, hogy mekkora béna. Kérdem én, minek neki több gyerek, ha csak a legkisebbet pesztrálja? Mindegyik gyerek megérdemli, hogy egyenlően bánjanak vele, pont úgy mint a testvérével. Én tuti nem fogok megkülönböztetést tenni, ha több gyerekem lesz. És csak tudom miről beszélek, hisz 5 testvérem van. Szóval egy gyerek sem érdemel többet, mint a másik. Mert így igazságos!...