Mindig meglep, hogy már az elsős gyerekeknek is van mobiljuk, vagy MP3 lejátszójuk, egyéb kütyüjük. Kérdem én: minek?! Még olvasni sem tud, de már a mobilját nyomogatja. Egy olyan gyereknek, amelyik ép hogy iskolába jár, vagy nagycsoportos, minek ilyesmi? Még egy negyedikes, ötödikes gyereknek is feleslegesnek tartom, hisz sehova sem mennek egyedül, hanem a szülők hozzák-viszik őket. Az iskolában úgysem kapcsolhatják be, plusz ha a játék miatt kapják, akkor gáz. Mert egy gyerek a kortársaival játsszon, ne a mobiljával.
Persze az a menő, már a gyerekek körében is, akinek van mobilja, ráadásul legyen drága, mert úgy ítélik meg a kortársai és a tanárai is. Miért is? Ismét visszatérek az előző bejegyzésemben a fő kérdésre: miért különböztetjük meg a gyerekeket? Ha okosabb vagy jobb anyagi körülményei vannak, akkor sem mobilt kell neki venni, hanem kapjon könyvet. Inkább azzal a gyerekkel kéne többet törődni, aki szegényebb, vagy nem olyan okos, hiszen az ilyen gyerekek folyton attól rettegnek, hogy valamit elrontanak, nincs önbizalmuk, és nehezen barátkoznak. Bezzeg akik minden szart megkapnak, azok nagyszájúak és soha semmi sem állhat az útjukba. Később ők fogják terrorizálni a bátortalanabb társaikat, hisz a környezetük azt sugallja, hogy ez a helyes. És pedig nem helyes. Ne adjunk a gyerekeknek ilyen drága holmikat, inkább könyvet kapjanak. Tanuljanak, ha már ennyire jól megy a szekér. Neveljük őket emberségre, ne pedig önzőségre...