Újrakezdem2019.09.30. 14:34, Aemy
Eltűnésem sorai...
Elég régóta nem írtam ide, bevallom őszintén úgy éreztem, hogy már nem tudok újat nyújtani itt a neten: sem a blogomon, sem pedig a honlapszerkesztési oldalamon. Míg magamba gubóztam, kedves barátném MarionettAnnie ráébresztett, hogy csupán új szemszögből kellene nyitnom. Szóval hagytam leülepedni a gondolataimat, és elkezdem átformálni az oldalakat. A bloggal kezdtem a sort, hisz itt jóval kevesebb a kód, és nem szász dolgot kell átírnom rajta, csupán a főoldalt. Haladnak a napok körülöttem, és kicsit megfeneklettem. Anyukaként nem olyan könnyű változtatni. Minden nap ugyanúgy indul, és a perceket órákat nem én ütemezem, hanem alkalmazkodnom kell a kisfiamhoz. Gáborka már elmúlt 2 éves, és egyre jobban hasonlít rám a természete. Igazi felfedező, igazi okos talpraesett kiskölyök, és megállíthatatlan. Így aztán a már bevezetett napi rutin semmivé vált, és átvette a szervezetlenség a helyét. Nem bánom. De hiányzik a magamra fordított idő. Esténként is van hogy csak 10 óra után tudjuk 'lelőni', és mire odajutunk, hogy Gáborral kettesben foglaljuk el magunkat általában egy fél film, vagy egy kis halk beszélgetés jut csak nekünk. Amikor pedig csak ketten vagyunk itthon Gáborkával, akkor a szélsebesen száguldó gyermekemet próbálom megóvni az esésektől, bibiktől, és a felfelé-lefelé mászástól. Pörög, fut, kiabál, koszol és kacag egész nap. A házimunka immáron félbehagyva, vagy többször elkezdve lesz befejezve, vagy csak eltolom másnapra... mert úgysincs esélyem befejezni. Egy könyv kiolvasása nálam (még ha csak 150 oldalas is volt) 2 hétbe tellett. Mégis, elmondhatjuk, hogy még sosem voltunk ennyire boldogok, mint most. A napok rohannak, és mi csak mosolygunk és élvezzük ezt a pörgést.
|