Új oldalt nyitottam, mert annyi év után ideje volt váltani.... myfoodfanblog

Mit szólsz hozzá?

Ezer éve nem írtam ide. Röstellem, de kérlek nézzétek el. Sok dolgom van, szinte sosem jut időm valamire. Persze, itthon vagyok, stb... aha vagyis anya vagyok. Mikor van idő valamire, akkor mérlegelek most mit tolok el. Most a mosogatást tolom, és kilazítom az idegeimet, mert irtóra fáj a fejem és végre Gáborka is lepihent, nem szeretnék csörögni.

Mivel kevés a szabadidőm, igyekszem a leghatékonyabban eltölteni. Erőmből jelenleg annyi futotta, hogy frissítettem az oldalam, és elkezdtem prémium wordpress témákkal foglalkozni. Valamiért engem ez lazít ki teljesen. Imádom az újat megalkotni és jelenleg úgy érzem jobb is lehetek ennél. Szóval az alap ingyenes cuccokon felül mostantól kiemelten foglalkozom prémium témákkal. Éljen a fejlődés!

Mit szólsz hozzá?

Nem sokszor reklámoztam itt a blogomon, hogy vidékre költöztünk, immáron 2 éve. Igen, Gáborka akkor volt 3 hetes csupán, de megérte nagyon. Előtte Budapesten laktunk, és mivel én kertes házban nevelkedtem 13 éves koromig, vágytam az udvarra, a mozgástérre. Persze sokszor olvastam az erkélyen, és minden amit az ember meg szeretne venni kb. a lakástól 10 percre megtalálható volt. De mindenhol sokan voltak, mindenki bunkó és tolakodó volt állandóan. Ezzel szemben vidéken nyugalom van, és mindenki udvarias. Senki sem tolakodik és ugyanúgy mindent meg lehet venni, maximum kicsit utazni kell érte. Itt vidéken a saját udvaromon azt csinálok amit akarok. Lehet sütni, főzni idekint, olvasni, labdázni, napozni, a gyerek elfutkos és motorozik, saját homokozója van, míg Pesten az üvegszilánkos macskapiszkos homokozóban játszottak a kicsik. Lehet 2 kutyánk és 3 macskánk és senkit nem zavar. Az állatorvos házhoz jön, és mindent hoz ha kell, ráadásul olcsóbb mint a fővárosban volt. Itt senki sem kopácsol vagy fúr a falnál hajnalban vagy késő este. A szomszédok ha buliznak, akkor is tiszteletben tartják a hangsávot. Mindenki tud köszönni, és emberként bánnak egymással. De nem csak ezekért volt érdemes házat venni. Az udvaron áll a hatalmas diófa, itt a meggyfa, a szederfa, szilva és almafa. A szomszéd szívesen ad szőlőt, és a kertet is teli lehet ültetni. Tavasztól késő őszig jut gyümölcs és zöldség, friss és azonnal fogyasztható permetezés mentesen.
Bár egy óra míg beutazunk Pestre, de a vicc hogy a fővároson belül is ennyit utazik az ember ha megy valahová. Itt kényelmes tiszták a buszok, mindenhol takarítanak, és virágok díszítenek mindent. A napok kellemesen telnek, a levegő tisztább, és nem kell mások miatt aggódnunk. Pont ez kell azoknak, akik gyereket akarnak nevelni.

Hozzászólások (3)

Ez az a sütemény, amit áldok elég gyakran. Rettentő változatosan lehet készíteni, és az olyan embereknek is, akiknek kevés idejük van megfelel. Mivel Gáborka már 2 éves elmúlt, sokszor előfordult hogy nem akart enni a fogzás miatt. Gyakorlatilag semmivel sem lehetett 'megfűzni', így elővettem a muffin recepteket. Ezer és ezer recept van a neten, akár cukormentes, akár lisztmentes stb. muffinra. Én is leginkább a kevés cukrot tartalmazó recepteket részesítettem előnyben. Mára már egész tucatnyi muffinreceptet készítek fejből. Szinte mindig van itthon zab, alma, répa, étcsokoládé és por formájában is, kókusz, dió, mogyorókrém, banán. De a szezonális finomságok is jól belesüthetők a muffinokba: így ősszel a szőlő, a sütőtök vagy a már korábban kompótként és lekvárként eltett gyümölcsök. Ezekből akármikor lehet muffint készíteni, akár mind külön is megállja a helyét, de akár vegyítve is irtó finomak. Szerencsére ezekkel a változatos kis sütikékkel akármilyen étvágytalan gyermeket le lehet 'kenyerezni'. Kisfiam is szereti, ma reggel pont fahéjas répásat reggelizett, mert a szendvicset elutasította...

Mit szólsz hozzá?

Nem volt könnyű gyerekkorom. Egy nagy családba születtem, ahol Sam és én voltunk a legkisebbek (ugye ikrek vagyunk). Kései gyerekekként születtünk, így ránk már nem jutott annyi idő, mint a többiekre. Talán emiatt sosem volt igazán jó kapcsolatom anyuval. Vagy csak azért, mert ő mindig irányításmániás volt. Most meg aztán végképp, holott már rég felnőttünk mind. De ennek ellenére mégis hálás vagyok, mert kertes házban cseperedtünk, és kizárólag házi kosztot ettünk és ittunk: kert, haszonállatok, pince, saját bor és füstölt szalonna, saját hús és még sorolhatnám...
Leginkább ez az ami megmaradt, hogy mindig együtt sütöttünk és főztünk. Ez volt szinte az egyetlen közös program anyuval. És most anyaként igyekszem a házi koszt szeretetét átadni a csemetémnek. Így szorgosan főzök és sütök itthon, férjecském nagy örömére. Tegnap este a kakaós csiga került terítékre, és igyekszem pont olyan finomra és puhára csinálni, mint amilyennek emlékszem rá. Persze szkeptikus vagyok magammal, és még sütnöm kell párszor hogy elérjem azt a minőséget, de igyekszem és ez a fontos.

A receptet és az elkészítést lejjebb olvashatjátok:

Mit szólsz hozzá?