Mindenki szeret divatosan öltözködni, ezt nem vita tárgya. De sok múlik a kényelmen is. Én például nem fogok felvenni egy nadrágot, akármilyen jól is néz ki, ha nem kényelmes, mert kemény az anyaga, nem illik az alakomhoz, nem tetszik a színe, a szabása, a mintája, akár 100 oka is lehet, amiért el fogom utasítani. Még akkor is, ha ez a világ legmenőbb cucca. Szóval hiába a divat, a kényelem fontosabb. Persze akinek megvan a saját stílusa, az nem fog olyan ruhát sem venni, ami nem tetszik neki. Bár ez a téma elég kérdéses, mert sokan a divatra voksolnak, a kényelmet pedig elvetik. De kérdem én: Mi értelme a szép ruhának, ha nem érezzük jól benne magunkat?! Szóval fontos a divat, de a kényelem még fontosabb. Ezért igyekezzetek divatosan, de megfelelően öltözni. Főleg most, hogy jön a hidegebb időszak. Fontosak a csinos ruhák, de ne feledkezzünk meg a rétegekről, a sálakról, sapkákról, övekről, stb. Mert ugye rendszeresen látom, hogy sok fiatal nemtől függetlenül alig öltözik fel rendesen. Ki van a fenekük, hasuk, nyakuk a kabát alól, nadrágból. Van, aki télen fel sem vesz téli kabátot, hanem valami vékony, de drága menő cuccban nyomul. Kérdem én: Miért? Nekem rendes hosszú télikabátom van, és áldom az eget, hogy létezik ilyen térd alá érő típus. Azok, akik nem öltöznek fel, komolyan veszélyeztetik az egészségüket a divatmániájukkal. Még jó, hogy ismét kezd divatba jönni a rendes öltözködés... Szóval találjátok meg az arany középutat az öltözködés terén is!

Ez egy örök dilemma. Természetesen a kiegészítőkre gondolok. Sok apróságot irtó drágán adnak. Legyen az öv, bizsu ékszerek, hajpántok, kis kütyük, amik feldobják a megjelenést, vagy táskák, végtelen a sor. Ez a téma nálam betalál. Ugyanis én a készítsd el híve vagyok. Imádok varrni, szóval amit lehet megalkotok magamnak. Persze nem csak magamnak. A barátaim is sorra örültek az általam készített tárcáknak, táskáknak, fejpántoknak, és még ki tudja miket ajándékoztam nekik, amiket magam készítettem. Szerencsére mostanában ismét kezd divatba jönni a saját kreációk hordása. Meg ugyebár jobb is átalakítani valamit, mint kidobni. Így lehet egy megunt, vagy kinőtt darabot újrahasznosítani. ingből ruhát, pólóból fejpántot, farmerből táskát, meg ami kifér a fantáziánkon.
Az embert jó érzéssel tölti el a készítés, és utána jó érzés viselni is az új holmit. És ugye akkor másnak nem lesz hasonló, így attól sem kell tartani, hogy valaki lekoppintja a cuccainkat, hisz nem lehet megvenni egy áruházban sem. Pont ezt nem szeretem a mai divatban: annyira egyediek akarnak lenni az emberek, hogy minden menő holmit megvesznek, aztán csodálkoznak, ha velük szembe jön az utcán. Úgyhogy inkább elő a régi cuccokkal, és alakítsátok át. Mutatok pár embert, akiknek irtó jó ötleteik vannak!

GiannyL A hölgyemény 26 éves, és már világhírű. Saját kollekciója lett, pedig csupán varrónőnek tanult, és régi cuccok átalakításáról tett fel tutoralokat a videó megosztóra. Rengeteg jó ötlete van, és mindent megmutat, hogyan kell megcsinálni a pólókat, táskákat, ruhákat, papucsokat, stb.

Common, Creative and Cheap Eszti In nagyon jó ötleteket tud, nem csak kiegészítőkhöz, de a szobánk és lakásunk szépítésére is. Legyen szó ételről, színekről, illatokról, tökmindegy, mert nála lesz ötlet bőven.

Anita Magazinja A hölgy főállású lakberendező, és remek tippjei vannak az otthonunk szépítésére. Szoba átalakításra fel!

Boróka Otthon Mint a nevéből is kiderül, egy otthoni dolgokat átalakító blogot linkeltem be. Megéri ránézni.

Kifli és Levendula És az abszolút kedvenc. A csajnak rengeteg ötlete van, és nagyon cuki holmikat készít. Receptek, díszítők, játékok, stb.

Az utóbbi pár napban rengeteg időt töltöttem azzal, hogy blogokat nézegettem. Mindegy volt a stílusa, a témája, a kinézete. Csakis a tartalma számított. Igazából olyan blogokat kerestem, melyeket majd olvasgathatok tartósan. Nos eléggé a negatív felé billent a mérleg. Biztos rossz kulcsszavakra kerestem rá, vagy nem tudom. De 20 megnyitott lapból 12-15 volt ami kiborított. Mondom, csak a tartalmat néztem.
Első kiborulásom a helyesírás és a a megfogalmazás miatt volt. Ilyeneket találtam: állíccsuk meg eszt, görl, valamejik , segyíccsetek, puszikácskaah, láwcsiiih, ugyláccik, vok, stb. Mint nyelvtant szerető ember, szeretek tisztában lenni azzal, amit leírok, vagy olvasok. De volt, amit nem is értettem, mert így volt leírva. Csak pislogtam, és inkább kiléptem ezekről az oldalakról.
A második kiborító eleme volt, hogy a tartalmuk csak arról szólt, ki mit vett fel, milyen szar a haja, szar a suli, az élet, és kicsinyes ostobaságokat említettek. Olyan emberek, akik még hírről sem ismerik az életet, hisz sosem álltak a lábukon. Persze hogy könnyű panaszkodni, ha az ember élete unalmas, de erről csak ők tehetnek.
Harmadik volt a betűk kicserélése. A w írása v helyett, és társai. Bár ezt el tudtam olvasni, de azért lesokkolt.
Negyedszer kiakasztott még az írásjelek hiánya, ahol csak a szöveg van leírva, de teljesen érthetetlen, mert sehol egy vessző, vagy egy pont. A mondatok is kisbetűvel kezdőnek, vagy még szóköz sincs közé téve...
Ötödször pedig a hangsúly borított ki egyes lapokon. Sok szerkesztő olyan hangnemet engedett meg magának egyes vendégei felé, hogy kidülledtek a szemeim. Káromkodás, szidalmazás, megalázás. Mindezt azzal magyarázták, ez az ő lapjuk, ezért mindenki másnak kuss. Szép emberek lehetnek az életben. Én akkor sem beszélnék így senkivel egy oldalamon sem, ha minden szitkot rám zúdítana.

Most pedig meg lehet kövezni ezért a bejegyzésért, hiszen lehet pont az én blogom lesz másoknak unalmas. Vagy mert nem trendi, hanem olyan, amilyen nekem tetszik.
Sajnálom amúgy, hogy nagyon sok honlapos így ír, biztos élvezhető lenne a lapjuk, ha érthető lenne.

Pozitívum, hogy egyre többen veszik észre ezt, és írnak rendes bejegyzéseket. Rövid időn belül újra divat lesz a normális megfogalmazás. Sajnos sokan rejtetté teszik az oldalukat, valószínű azok, akik szebb és igényesebb oldalakat vezetnek. Ez kicsit lesújtó, hisz pont nekik kéne közhírré tenni lapjaikat... Mielőtt jönnének a szidalmazások, hogy mekkora bunkó vagyok, hogy az én lapom is egy fos, stb. megemlítem, senki lapját nem reklámoztam, és neveket sem írtam, csupán saját gondolataimat közöltem, ahogy az emberek szokták a saját online naplójukban.